Függelék egy apokrifhez. Egy történetre emlékeztet, a történetet írja vissza. Az emberi egyedüllétet jelentő kezdőpont és végpont felé tart, folytonos töredékességben. Kép készül, vagy tűnik el. Ugyanaz lesz rajta első és utolsó.

Tanulmánykötetünk hiánypótló munka, mely arra vállalkozik, hogy bemutassa az Európai Unió egyik legfontosabb, demokratikusan választott képviselőkből álló intézménye, az Európai Parlament működését, különös tekintettel hazánk és a közép-kelet-európai térség országainak helyzetére, törekvéseire és az uniós csatlakozást követő első lépéseire. A kötet 14 tanulmányból áll, mely írások a politikatudomány különféle módszereivel vizsgálják az Európai Parlamentet és benne Magyarországot, így politikatörténeti, aktor központú és institucionális megközelítést is alkalmaztunk.

Az 1996-ban indult sorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. Korábbi könyveinkhez hasonlóan, most is a már csaknem két évtizede zajló Magyar-mongol népi műveltség- és nyelvjáráskutató expedíció mongóliai terep- és archívumi kutatásaira épülő tanulmányokból adunk közre néhányat, melyek előadás változata elhangzott a címadó témának szentelt konferencián is.

Dr. Vigyázó Gyuláné – Blanka néni – az édesanyám volt. A sors hosszú életet szánt neki, amelybe belefért két világháború, de belefért egy polgári család példaszerű szeretete, kormányzása, és emellett törődés sok-sok más emberrel, aki hozzáfordult. Ebből a törődésből sarjadt valószínűleg az a törekvés, hogy aki családunkkal kapcsolatba került, az érezze magát a lehető legjobban, amíg körünkben van. Ehhez a törekvéshez tartozott a jó konyha is. A főzés tudományát édesanyám már ifjú korában, kitűnő háziasszony édesanyjától elsajátíthatta.

Van-e arca egy téli padnak, egy varjúnak, egy erdőnek, a szélnek? És van-e arca az embernek?Arc-e még az, ami folyamatos változásban, áramlásban, időben létezik, ami nem hagy időt már arra sem, hogy otthonossá és ismerőssé váljék, ami szüntelen vándorlásként határozza meg a beszédet? És vajon a beszéd képessége, a hangszükségképpen feltételezi-e az arc létét?

Filmszerű vizualitás, inszomniás fantáziák, spontán emlékképek, ironikus rezignáció, kísérteties zajok és szerelmi vallomások rajzolják meg a Gérecz Attila-díjas és Móricz-ösztöndíjas szerző második kötetének kontúrjait.

Acsai Roland kevés szavú költő. Egyik verse a kettős szivárványról szól, abban elmondja, hogy a szivárvány nem ér véget / A szikláknál, a víznél, folytatódik bennük is, // A föld alatt is: átszelve bazaltot, sötét ásványt, / Vakond-járatot és teljes kört fut. Őt a szivárvány nem mint valami elavult szépséghordozó érdekli, ebből a jelenségbõl épp az fontos számára, ami nem látszik: a teljes kör. Acsai képes láttatni és elhitetni velünk, hogy minden, létében szükségszerűen csonka és hiányos dolog megfutja a maga teljes körét. Szavai a teljes kör helyett vannak itt.

A tanulmánykötet írásai kérdéseket fogalmaznak meg a nő helyéről a társadalom tereiben és a kulturális reprezentációk virtuális világában. A férfi és a nő – az a kettő, amely kiadja az egyet, az embert. A nő és a férfi az ellentét és az egység, a küzdelem és a szerelem két ágense. Egymás nélkül nem lehetnek, de együttlétük sem harmonikus: két, különböző szabályok és törvények szerinti világban, „tér”-ben élnek. A könyv egyes írásai olyan mûvészi alkotásokat elemeznek, amelyeknek témája a női és a férfi terek közti küszöb átlépése.

Szalay Lajos festő- és rajzolóművész, rajzolómester, a „rajztoll mágusa”, a „vonal virtuóza” az 1930-1980 közötti fél század nemzetközileg is számon tartott képzőművésze.